lizzie & nick

Dorian kidobott. Ez meglep? Nem. Szerinte túl sokat ittam ma (is). Pedig annyi meg annyi bontatlan itala van, kezdem úgy érezni, hogy csak sajnálja tőlem, és nem is az az oka, hogy sokat ittam. Mondjuk a franc tudja. Miért sajnálná tőlem? Fizetek érte, neki az csak jó, ha valaki megveszi tőle olyan drágán ahogy adja. Nem éri meg a pénzét. Miket beszélek... Neki vannak a legjobb és legkülönlegesebb italai nagyon is megérik a pénzt, csak most nem tudok tisztán gondolkozni. Egyáltalán minek próbálkozom vele? Nincs semmi értelme, ha iszok, ha nem, mindig egy katyvasz minden gondolatom, így igazából lehetek mindig részeg, akkor már úgyis mindegy.
Nem igen jutott eszembe egy hely sem ahova mehettem volna, haza nem akartam, túl nagy a csönd, főleg most, hogy az Akadémia sem a régi. Semmi sem olyan, mint lennie kellene. Visszasírom azokat az időket, amikor az volt a legnagyobb gondom, hogy miként vakarom le magamról Dorcast. Hiányoznak ezek a könnyed pillanatok, amikor még a világvége messzinek tűnt. Mondhatnám, hogy Sabrina hibája ez, de nem. Mindannyiónk hibája, valamit mi is hozzátettünk mindenhez. Nem csak mi, már a mi szüleink, vagy nagyapáink is. Mindennek van egy kezdete és egy olyan ok is ami miatt elkezdődött, csak az nem mindig egyetlen ok. Lehet sok kicsi is.
Lizzie! Az arca pillanatok alatt sejlett fel szemeim előtt, hozzá mehetek, mindig ezt teszem, amikor nem tudom mit tegyek. Szükségem van társaságra, nem akarok és nem is tudok egyedül lenni, jelen helyzetben főkép nem. Ő jó társaság azt hiszem, eltereli a gondolataimat arról a sok gondról, ami most nyomaszt. Szegény annyira nem érti még mi a fene történik körülötte, de nem is akarom elmondani neki, még nem.
Az ajtóhoz érve már emelem is a kezemet, de megbotlok a saját lábamban és szinte rá esek az ajtóra. Koppan, nem is kicsit, de a lényeg igazából is az volt, hogy megtudja, hogy itt vagyok. Nehezen állok a lábamon amúgyis, de ez még így érdekesebb.

Már 2 hónap telt el azóta, hogy Nicholassal gyakorolom használni az erőmet, de egyszerűen nem jutunk előrébb, én legalábbis teljesen úgy érzem. Még mindig nem tudom felfogni azt ami történik velem. Bárcsak érteném ezt a világot, de annyira távol áll tőlem, és az sem segít, hogy érzem Nich sok mindent titkol előlem. Utálom, hogy csak akkor tudok varázsolni amikor elszabadulnak bennem az indulatok. Képtelen vagyok irányítani az erőmet, pedig én tényleg igyekszek, de nem megy.
Itthon is próbálok gyakorolni, igazából most is ezt tenném amikor egy hatalmas koppanást hallok. Mondhatom eléggé megijedek, főleg, hogy késő este van, és nem is várok senkit.
- Ki a fene lehet ilyen későn?- teszem fel magamnak a költői kérdést, majd odasietek az ajtóhoz és kinyitom. Mikor meglátom, hogy mi, vagyis akarom mondani Ki okozta a koppanást amire felfigyeltem, akaratlanul is elmosolyodok és neki dőlök az ajtónak, mellkasom előtt összefonom a karomat és úgy nézek le a földre.
- Pontosan mennyit ittál Nich, hogy nem tudsz megállni a lábadon?- lehajolok hozzá és nagy nehezen sikerült neki segítenem abban, hogy feltudjon állni a földről. Az egyik karját a nyakamba teszem és segítek neki bejönni a házba. Egészen a nappaliban lévő kanapéig jutok vele. Tovább sajnos nem tudok menni vele, mert nem bírom őt el. Elengedem őt amikor megbizonyosodok arról, hogy biztonságosan tud leülni, feküdni, vagy bármit is csinálni a kanapén, ahogy éppen oda érkezik.
Leülök a kanapéval szemben lévő dohányzóasztalra és onnan nézek rá. Nem bírom ki, hogy ne forgassam meg a szemeimet ahogy rápillantok. Napok óta már szinte csak részegen látom őt.
- Kitalálom: Dorian kidobott. Bár azt nem értem miért pont hozzám jöttél.- annyi lány van az életében, annyi mindenkihez jöhetett volna, miért pont az én ajtómba esett be? Nem mintha bánnám. Mióta próbál nekem segíteni azóta sok időt töltünk együtt és akaratomon kívül eléggé elkezdtem megkedvelni őt. Tudom, hogy egy nőcsábász és távol kéne tartanom magamat tőle, de egyszerűen nem vagyok rá képes. Keresem az alkalmat amikor együtt tölthetem vele az időt.

lizzie & nick

- A picsába! - csúszik ki hangosan a számon, de nem tudom felkelni, vagyis de, csak nehezen, így inkább feladom, főleg akkor amikor az ajtó kinyílik. Felköhögöm a port, amit az előbb ügyesen benyeltem, majd felpillantva vigyorgok mintha direkt akartam volna a földre kerülni, minden vágyam ez a hely lett volna. Nem vagyok biztos abban, hogy jó döntés volt idejönni, de jobb volt, mint hazamenni, és egyedül lenni a többi üveggel, ami a szobámban van. Eleget ittam ma már, ezt én is érzem.
- Kikérem magamnak! Tudok állni a lábamon, csak feküdni könnyebb. Ide is eljutottam - megbotlottam a saját lábamban, van ilyen, nem tehetek róla, ez nem az alkohol miatt van. Ide is lábon jöttem el, nem seprűn repültem.
A segítsége azért persze jól jön, de nem akarom az egész testem súlyát ránehezíteni, így tartom azért magam, be tudnék menni amúgyis, de nem esik rosszul az a közelség amit így kapok. Az illata kellemes, édes, és az érintése puha és meleg, nem hagynám ki ezt semmi pénzért sem. A kanapéja is kényelmes, de jobb lenne, ha nem az asztalon ülne, hanem mellettem, vagy az ölemben, vagy akár mást is csinálhatna az ölemben, azt se bánnám.
- Honnan tudtad? - teszek úgy, mintha ötletem se lenne arról, hogy mire gondol, nem tudnám honnan tudhatja, pedig ez igen egyértelmű. Itt vagyok, betintázva, és szinte betörtem az ajtaját, ahogy elestem. Tök logikus, hogy mi történt, és egyedül nem szórakoztató inni sem. Dorian meg jó társaság szokott mellé lenni, szóval nem egy lehetetlen dolog ott leinni magát az embernek. - Igazából nem volt kihez mennem, meg amúgyis, nagyon jó társaság vagy te - vigyorgok rá,. de tényleg az amúgy, elvonja a figyelmem a sok szarról, ami körülöttünk van. - Meg gondoltam kicsit gyakorolhatnánk - az nem árthat, neki meg főleg nem, mert nem tudja még uralni azt amire képes. De egyből a nehezével szeretne kezdeni, pedig az alapok kellenének. De nem baj, szeretem a kihívásokat.

- Bár láttam volna ahogy próbálsz ide eljutni tajrészegen. Ne haragudj, de tuti vicces látvány voltál. – nem akarom, de még is kicsúszik a számon egy nevetés. Rápillantok Nickre és egy kisgyerek jut eszembe. Egy összetört kisgyerek. Szegény annyira összetört az exe miatt és az hiszi, hogy minden megoldódik azzal, ha a bánatát az alkoholba folytja, pedig a pia semmit sem old meg. Egy kevés időre ugyan elfeledteti az emberrel a baját, de végleg nem múlasztja el a fájdalmat. Ha jót akarnék tenni inkább hazaküldeném, hogy aludja ki magát, de titkon örülök, hogy ide jött hozzám. Minden pillanatnak örülök igazából amit vele tölthetek. Nem tudom hogyan és miért, de elkezdte belopni magát a szívembe, és tudom ez helytelen. Helytelen őt szeretnem, de mit tegyek? Nem mi választjuk meg azt, hogy kit szeressünk, kihez húzzon a szívünk, ez egyszerűen csak megtörténik velünk.
- Képzelem mennyire lehet jó társaság egy olyan ember, aki nem tudja irányítani az ereját.- erőltetett nevetés hagyja el halkan a számat. Gyűlölöm ami velem történik. Más lehet áldásnak éli ezt meg, de én nem kértem ezt, nem akartam, hogy ez történjen velem, bőven elvoltam a magam kis nyugodt életével amiben a legnagyobb gondom a szerelmi életem volt. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de szeretném visszakapni a régi életemet.
Felvont szemöldökkel pillantok rá amikor kiejti a száján a gyakorlás szót. Félreértés ne essék, nem akarok kibújni alóla, sőt, minden gyakorlás jól jön, de most?
- Nem hiszem, hogy vagy olyan állapotban, hogy gyakoroljunk vagy rendesen tudj figyelni rám. Szerintem inkább ki kéne aludnod magad és holnap amikor kitisztul a fejed, tudunk gyakorolni. – felkelek az asztalról, majd bemegyek a szobámba és kihozok neki egy takarót, és oda tartom neki. Nem tudom mennyire fázós és nem akarom, hogy megfázzon. Kanapé meg amúgy is kényelmes, nagy is, puha is, el lehet aludni rajta, mint a bunda. Bár ahogy elnézem ő akár a földön is eltudna aludni most, amennyire leitta magát. Sosem értettem mi a jó abban, ha az ember a sárga földig issza magát. Másnap csak fejfájást okoz neki. Szó szerint.

lizzie & nick

- Most tényleg kinevetsz? Azt hittem te kedves vagy -vágok egy olyan fejet, mint egy gyerek akitől elvették a nyalókáját, de igazából nem sértődtem meg. Tudom, hogy kedves, de valószínűleg fordított esetben én is így reagáltam volna, és jól kiröhögöm magam, hogy ekkora egy szerencsétlen vagyok. Megesik, de idejutottam ez a lényeg, és mondjuk hogy egyben is vagyok. Nem is értem miért nevet ki, elég szerencsétlen vagyok én anélkül is, hogy valaki kinevessen, de persze nem haragszom rá emiatt, nem az ő hibája, sőt szerintem senki hibája sem igazából. Csak az enyém, de az enyém baszottul.
- Ha nem repteted a dolgokat kontroll nélkül akkor igenis jó társaság vagy - ugyan kicsit sokat beszél és aggodalmaskodik, de valamiért szeretem a cserfes és idegesítő nőket, ők a gyengéim, főleg, ha szőkék és csinosak. Lizzie ebbe a kategóriába nagyon is beletartozik, talán túlságosan is, de én még nem akarom, hogy túlságosan is közel kerüljek hozzá. Van amiben jó lenne, igen, például az ágyban, vagy akár itt a kanapén. De barátnőt nem akarok, azt megint nem akarom végig csinálni, mint Brinával. Elvagyok én nő nélkül, csak nem mindig, olyankorra kellene valaki. Lehet neki ez nem tetszene, sőt, szerintem bele se menne, de nem kell tudnia erről.
- Ugyan már! Az ital segít! Neked is segítene, hidd el - nem zavar, hogy elment, tudom, hogy hall, direkt nem beszélek halkan egy pillanatig sem. A takaró jó puha és meleg, de csak magam mellé teszem, nem alszunk, még nem. - Tudod te mi a baj. Tele van a fejed zagyvaságokkal, és nem tudsz rendesen koncentrálni. Az, hogy ittam nem tesz semmit nekem ezzel, mert álmomban is tudok varázsolni. Neked kellene innod, hogy ellazulj, és kiürítsd a buksid - feltornászom magamat, és közelebb lépek hozzá. - Adj ennek egy esélyt, hidd el, ilyenkor megy a legjobban - ha többet ittam volna nem menne, de a hideg levegőn idefele tisztult a fejem. Amikor elindultam, na akkor még kettőt láttam, úgy lehetetlen lenne, de most már jobb a helyzet odabent.
- De ha erre nemet mondasz, és meg se próbálod, akkor bizony nem vakarsz le magadról, és együtt alszunk ott ahol te alszol - nem hinném, hogy velem akarna aludni, főleg, hogy olyan cefre szag lenne abban a szobában, hogy az valami hihetetlen.

Igyekeztem az egyik legpuhább és legkényelmesebb, legmelegebb takarót előkeresni neki, mert habár a sárgaföldig itta le magát, - ismét – de én ettől még törődök vele és azt szeretném, hogy ő kényelmes helyen tudja kialudni magát. Szegény így is teljesen másnapos lesz majd miután felébredt, nem kell még a hátfájással is törődnie, mert esetleg kényelmetlenül aludna az éjszaka folyamán.
- Ezt úgy mondod drága Nicholas, mintha szándékosan reptetném magam körül a dolgokat. – hangom kissé gunyoros és lekezelő. Nem akarok vele ilyen lenni, de bevallom, kezd kissé kikészíteni a tudata annak, hogy nem jutok egyről a kettőre, szinte csak egy helyben toporgok és az erőmet nem sikerült megtanulni kontrollálni. Hiába akarom és próbálkozok amennyire csak telik tőlem, nem megy, és a legnagyobb baj szerintem az, hogy fejben el is kezdtem feladni a dolgokat, pedig nem kéne, de… de már nem bírom. Már nincs mi motiváljon, hogy ne adjam fel.
- Miért és miben segítene egy olyan dolog ami csak bódítja a tudatot? – felvont szemöldökkel pillantok rá és a kezében tartott piás üvegre, amiben már csak félig van alkohol, gondolom útközben párszor meghúzta az üveg tartalmát.
- Tudot mit? Bassza isten. – mondom egy vállrándítás kíséretében, majd szó nélkül kiveszem a whiskey-s üveget a kezéből és lehúzom, viszont nem bírom ki, hogy egy fintor ne jelenjen meg az arcomon amikor elkezdi marni, kaparni a torkomat a keserű alkohol.
Felpillantok Nickre amikor közelebb lép hozzám, a kezemben lévő piát pedig leengedem magam mellé.
- Tegyél akkor róla, hogy ne legyen a fejem tele zagyvaságokkal. Tereld el a figyelmem. – hangom kissé megváltozik. Csábító, hívogató, mint ahogy a mesékben beszélnek a szirénekről akik elcsábítják a férfiakat és irányítják. Akarom Nicket. Tudom, hogy a barátnőm exe, de túlságosan is tetszik. Már jó pár hete azon gondolkodok, hogy vajon milyen lehet a csókja íze, milyen lehet az érintése, a közelsége. Nem tagadom, megakarom már végre ezeket tapasztalni.