Egy árva élete nehéz. Egy árva boszorkány élete pedig még nehezebb. Mióta az eszemet tudom, csak magamra számíthattam és úgy tudtam, senkim sincsen magamon kívül. A többi árvával együtt nőttem fel az Okkult Művészetek Akadémiájában, ott választottam magamnak barátokat a nővéreim, Agatha és Dorcas személyében. Nekünk ez így jó is volt, egészen addig, míg fel nem tűnt a színen Sabrina.
Nehéz volt őt elfogadni az akadémia környékén, senki sem akarta őt igazán és folyton csak bajt kavart. Először csak megjelent és be akart férkőzni közénk, aztán hiába figyelmeztettük, mégis elkezdett oda járni. A halandó fiúk megbüntetése legalább a kedvemre volt, ezért segítettünk neki. Meglehetősen élveztem a kis csínyt, amit együtt követtünk el.
Sabrina Sötét Keresztelője pedig pontosan az ellenkezője lett, mint aminek kellett volna lennie. Ahelyett, hogy alárendelte volna magát Sötét Urunknak, elmenekült és még a kettős származása miatt ki is bújhatott az egyezség alól. Ilyennek nem lett volna szabad soha megtörténnie. Természetesen megpróbáltuk ezért megbüntetni, de helyette túljárt az eszemen és még egy macskát is kapott. Blackwood atya még le is hordott a sárga földig, amiért nem tudom eléggé megkeseríteni Sabrina életét, pedig én mindent megtettem.
A Lakomák Ünnepén történtekről még csak beszélni sem akarok, emlékezni rá pedig még annyira sem. Nagyon akartam és készen álltam a Királynő lenni, de ez is Sabrina miatt hiúsult meg.
Később nem akartam hinni a fülemnek, amikor kiderült, hogy a nővéreim az engedélyem nélkül cselekedtek és ebben az esetben a félvér mellé álltam, hogy tényleg van vér a kiscsaj pucájában, amikor képes lett volna megölni Dorcas-t vagy Agatha-t, hogy feltámassza Tommy-t. Kénytelen voltam, tartoztam neki ennyivel.
Persze Agatha visszatért a halálból, de valami nem volt vele rendben. Kaptunk segítséget, de végül csak egy megoldás segített igazán.
Nem voltam ám mindig Blackwood néven. Amikor még azt hittem, árva vagyok, akárcsak Agatha és Dorcas, mindhárman a Night vezetéknevet viseltük. Amikor az igazság szérum miatt kiderült, hogy Blackwood Atya a nemzőapám, még nem akartam felvenni a nevét, de egy idő után, elkezdtem vágyni rá, hogy el kelljen ismernie, mint leszármazottját. Kis trükk árán, de sikerült kizsarolnom ezt a státuszt.
Ezek után érthető módon, nem akartam többet a vérszerinti apámat látni, de olyannyira, készen álltam megszabadulni tőle egyszer és mindenkorra. Annyi rosszat tett nem csak velem, de a körülöttem élőkkel, a hozzám közel állókkal és az egész kovennel, hogy nem mehet ez így tovább. Több tervet is kieszeltem, többször is próbálkoztam, de nem jártam sikerrel. Még a hoodoo-voodoo specialistát is felkerestem, aki végül útba tudott igazítani, merre keressem az apámat. Majdnem sikerült végezni vele, de Ambrose és a két kisebb testvérem, akiket utoljára csecsemőként láttam egy hónapja, könyörgött nekem, hogy ne vigyem végbe. Végül fogolyként vittük vissza az akadémára.
Faustus hiányában a koven gyengülni kezdett és nem segített a pogányok eljövetele sem. Elrabolták Agathát és Dorcast, Agatha megőrült, Dorcas pedig kővé változott. Sabrina családjának birtokára húzódtunk vissza, amikor Blackwood Atya irányítása alatt a pogányok átvették az uralmat az iskola fölött. Ambrose-zal védtük a házat, amikor az apám bejutott és Agathát használta elterelésnek. Meg kellett ölnöm... Cserébe apám otthagyott haldokolva a nővérem mellett.
Minden tönkre ment, ami csak tönkre mehetett. Ha valamit még sikerült is megmentenünk vagy megoldanunk, akkor jött egy még nagyobb szerencsétlenség hullám, ami emberek életébe került. És nem tudom, hogyan tudnám rendbe hozni.