Sage Rutherford

Vendég ranggal rendelkezem

Sage Dawn Rutherford

seems everybody's worried 'bout things that we are thinkin'

Sage	208
boszorkány	jelenleg pincér
biszexuális	Greendale

Melyik oldalon állsz? Nem választok oldalakat. Már egy ideje csak magamhoz vagyok hűséges. Miért is kellene bárki mellé állnom? Rangot ad? Kiváltságosabb leszek? Nem hiszem. Hülyeségnek tartom az egészet.
Miért vagy a Greendaleben? Pár hónapja tértem vissza ebbe a kis városba, ahonnan a családom is származik. Nem terveztem idejönni, de egy sátáni sugallatnak köszönhetően az a csoda ötletem támadt, hogy ideje lenne visszatérnem a gyermekkori otthonomba. Pincérnek álltam egy városszéli kávézóban, ahol főként csak eltévedt kamionosok fordulnak meg. Nem akartam, hogy bárki is tudomást szerezzen arról, hogy újra itt vagyok.
Milyen a kapcsolatod a családoddal? A családomnak a kovenemet tartottam majdnem száz évig. Egy Louisville nevű városban éltünk, Kentucky államban. Egy kisebb csapat pogány könnyedén végzett velük tizenhét évvel ezelőtt. Azóta magányosan élek és nem vágyom újabb családra. Nincs rosszabb annál, amikor elveszíted a számodra a legfontosabb embereket. Nem akarom újra kitenni magam ennek.
Melyik a kedvenc filmed és miért? Nem vagyok az a nagy filmes fajta. A vígjátékokon nem nevetek, míg a horrorokon inkább elhúzom a számat, mintsem rettegjek tőlük. Sokkal jobban szeretem elfoglalni magam zenehallgatással, mint a képernyő tétlenül bámulásával.
Melyik édességet szereted a legjobban? Életem során már nagyon sok helyen jártam világszerte, s rengeteg édességet volt szerencsém megkóstolni, de ami a leginkább elnyerte a tetszésemet az nem más, mint a lokum. A zselés jellegű finomságot főleg a Balkánon készítik.
Melyik volt életed legjobb napja? Nem emelnék ki egyet sem. Ha több dolog is jól sül el, akkor nem szoktam kiemelni egyet közülük, hogy példálozhassak vele.
És melyik a legrosszabb? A nap, amikor visszatértem Louisville-be és a kovenemet holtan találtam. Nem tudom, hogy rajtam kívül bárki túlélte-e, de nagy a gyanúm, hogy nem.
Mi volt a legcikisebb dolog ami valaha történt veled? Az egyik régi munkahelyemen a főnököm irodájában mutattam be az egyik munkatársamnak hogyan kell a legreálisabb módon utánozni a felettesünket. A férfi ezt végignézte, s ez volt az utolsó napom a munkában. Áucs!
Mik a legrosszabb tulajdonságaid? Makacs, önző, nagyszájú, arrogáns, csak nekem lehet igazam és nem tűröm el, ha valaki beleszól a dolgaimba. Soroljam még?
És mik a legjobbak? Nagyon mélyen egyébként tökre megértő tudok lenni. Ritkán jön elő ez az énem, de ha felszínre tör, akkor itt a vállam, hajtsd rá fejed!
Az unikornisokban, vagy a zsiráfokban hiszel? Elmúltam már hatéves. Hogyan is hinnék az unikornisokban?
Mit utálsz az emberekben? Mindent? Határozottan mindent.
Mit változtatnál meg magadon? Legszívesebben nem lennék ennyire előítéletes. Szeretném megadni másoknak az esélyt, de valahogy sosem sikerül.
Gofri, vagy palacsinta? Palacsinta. A gofriért sosem voltam oda.
Víz vagy inkább valami üdítő? Üdítő. A víz olyan unalmas, nem?

ex-queen b

gyógyítás

Ez a cigi most más, mint amit Ernie a többi alkalommal hozott. Sokkal jobban kaparja a torkom, rendesen hallom, ahogy ég a papír és a szaga is jóval büdösebb. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy hanyag módon felugorjak a lerobbant munkahelyem konyhájában lévő régi pultra, ami legalább már egy hete nem volt letakarítva. Nem is számít, hiszen szinte senki sem jár ide. Néhány az országút mellett élő lecsúszott csöves szokott bejönni a hülye kamionosok mellett. Az utóbbiak sem idejárnak, hanem a mellettünk elhelyezkedő, újonnan nyílt bisztróba. Az emberek azt repesgetik, hogy a sajtburger még a Pop’s éttermében kapottnál is finomabb. Kár, hogy egy ideje nem szennyezem már magam ilyen ételekkel, mert fixen átjárnék két vendég között oda zabálni. Már csak az lenne a kérdés, hogy miből. Pénzt itt nem nagyon kapok és varázsolni sem akarok. Nem szeretném, ha az emberek tudomást szereznének az ittlétemről.
Már nagyon régen jártam Greendale-ben, a szülővárosomban. Az évek során néha-néha visszalátogattam, de sosem maradtam huzamosabb ideig. A régi házunk már teljesen lepukkant, a szüleim már a meggyilkolásuk előtt sem szívesen tartották karban. Túl sok munkával járt volna és mi már régen nem itt laktunk.
Az elmúlt tizenhét év bújkálással telt, hiszen paranoid módon rettegek attól, hogy a pogányok, akik könnyedén végeztek a kovenemmel megtalálnak engem is. Pont ez az oka annak, hogy pár hónapja visszatértem Greendale-be. Ha keresnének is, biztosan nem ezen a helyen. Túl egyértelmű és tisztában vannak azzal is, hogy a Rutherford család mindig is menekülni akart a világ háta mögötti kisvárosból. Álnevet használok és egy egész élettörténetet kreáltam magamnak, ami segít inkognitóban maradnom. Ennél jobban nem biztosíthattam volna be magam.
- Emily, jöttek a hatos asztalhoz – néz ki Ernie az ablakon, aki a hely tulaja és az egyetlen szakács is egyszerre. Néha a fia, a nyeszlett Otis, besegít neki, ha éppen fáj a háta vagy valami elintéznivalója van. Az utóbbi általában cigi vagy drogcsempészet és egyéb fekete üzletek, amikbe már nem avat be.
- Megint az a szerencsétlen Whitmore srác az? – kérdezem szemforgatva, s leugrok a pultról. Ernie csak nevetve bólogat.
A cigim fele még megvan, s mivel nincs sok pénzem, így nem pazarolhatok. Ahelyett, hogy beledobnám a mosogatóba a társai és a mosatlan edények közé az ajkaim között tartom és így billegek ki a világ egyik legundorítóbb konyhájából, hogy a csak egy fokkal tisztább étterem részbe érjek ki.

Pént. Nov. 20, 2020 7:46 pm

elfogadva

üdvözlünk köreinkben!

Imádlak, imádlak és imádlak! Nem is tudom, hogy hol kezdjem, azon felül, hogy mennyire tetszett az egész. Jó volt újra olvasni egy ilyen remekművet tőled. Nem, nem vagyok elfogult, csak talán egy picit, de bevallom hiányzott, hogy olvassalak. Nem nagyon akarlak feltartani, arra majd később lesz még elég időnk, a fene se tudja meddig fogsz a pincémben csücsülni Razz